2015.09.25. Jobb napom is lehetett volna!
Jól ébredtem, de alaposan el lett rontva a napom. Valaki személyeskedve reagált, nem a blogomra, hanem egyszerűen, csak belém akart rúgni. Sikerült! Nem nekem ártott a legtöbbet, hanem azoknak, akikről írtam az elmúlt napok során. Róluk semmi sértőt nem állítottam, sőt kiemeltem áldozatos munkájukat. Nem várok el semmilyen különleges bánásmódot! Egyszerűen vannak észrevételeim, időnként lehet, hogy nem is hízelgők egyesek számára. Másoknak is vannak, csak nem írnak róla. De az, hogy valaki vélt, vagy kétes igazságokat burkol egy pocskondiázó, hazug állításokat tartalmazó személyesen nekem szóló üzenetbe, az övön aluli volt. Gondolom, ez volt a célja! Minél jobban megalázni valakit, az igazság bajnokának tüntetve fel magát. Úgy érzem, nem nekem kell magyarázkodnom, tegye meg az helyettem, aki csak ártani akart!
De miért is kellene magyarázkodnom? El kell olvasni előző írásaimat! Szenzációt hajhásztam? Úgy érzem nem! Kritikus voltam? Igen, de nem jobban a kelleténél! Az igazat írtam? Igen! Sértő szándék nélkül? Igen!
De az, hogy nekem kelljen magyarázkodnom más írása miatt, az már mindennek a teteje. Alaposan fel lett kavarva a fekália kérem!
Nyilván nem céltalanul.
Éghet a bőr a pofámról, mert a védelmemben írt hozzászólások mindegyikével sem értek egyet teljes mértékben. De a védelmemben írták!
Tehát alaposan át kellett értékelnem napomat. Reggeli elfelejtve, mert elment az étvágyam. De legalább beszélgettem azokkal, akiket őszintén tisztelek, akiknek a figyelmét szerettem volna felhívni bizonyos általam tapasztalt, apró problémákra. Egyik sem orvosolhatatlan. Nem is támadtak rám. Váratlanul ért a dolog, hogy kora reggel magyarázkodnom kellett, és még azelőtt, hogy a tényeket valójában megismerhettem volna. Támadható voltam. Ennek ellenére nem éltek vissza a helyzettel. Néhány perc, lényegre törő beszélgetés után tisztáztuk a valóságot. Mivel váratlanul ért, közvetlen ébredés után, még gondolataimat sem tudtam összeszedni igazán. Nem kritikát akartam fogalmazni, csak javaslatokat. Legközelebb felkészültebb leszek. A szándék, mindegyikünkben megvan.
Persze leginkább én tehetek róla, hogy elfajult a dolog. Elvégre engem szólítottak meg, engem sértegettek. Mások pedig próbáltak védelmemre kelni. Ki – ki a maga vérmérséklete szerint.
Amiket az elmúlt napok során leírtam, most is vállalom! Semmi bántó nincs köztük. A kórházba kerülő ember védtelen. Kiszakad természetes környezetéből, nem számíthat szerettei támogatására. Új helyzetbe kerül, amire fel kell készülni. Első bejegyzésemben leírtam néhány praktikus tanácsot. Aztán leírtam napjaim alakulását, naplószerűen. Írtam a kajákról is. Nem hazugságokat, csak az igazat. Azt is, hogy mire meg kellene ennem az egyébként nekem való korpás kiflit, megszárad. Ez is tény. Tudnom kellene, hogy hozzak magammal nylonzacskót, amiben valamennyire friss marad? Felkerül a listára ez is! Legközelebb frissen tartó zacskót is hozok. Azt viszont fenntartom, hogy ha valaki élvezhetőbbé akarja tenni az itt tartózkodását, hozzon magával bizonyos dolgokat, amik komfortosabbá teszik itteni életét, és ételét.
Elismerem az itt dolgozók, áldozatos munkáját! Erőn felül teljesítenek. Mindenki, kivétel nélkül! Nem is engedem, hogy bárki bántsa őket. Nem érdemlik meg!
De itt tépem a számat már mióta, és sokaknak fogalmuk sincs róla, miről van szó valójában. Személyesen nekem jött az idővonalamra, a következő iromány, és mire felébredtem, már sokan reagáltak is rá. Én pedig nem tudtam, mert aludtam. Mire felébredtem, már késő volt. Megtehettem volna, hogy letörlöm, azzal elejét véve a kommentáradatnak, de nem tettem, mert nem tehettem már meg. Míg én aludtam, mások már reagáltak rá. Épp ezért, az érthetőség végett idemásolom az eredeti írást. Nem szégyellem. Szégyenkezzen az, aki írta!
Tivadar Budaházi – Hajdu István László
10 órája ·
Kedves Betegtárs!
Bocs, de nem tudom tovább magamba tartani véleményem e pár nap megkérdőjelezett véleményedről! Ha jól tudom egy bukott órás, lett egy ezeréves érettségivel gasztroblogger!
Jó magam is sokat feküdtem a jelzett kórházban. Gyógyulni mentem nem gizdáskodni, bár nem a " sárga" házban feküdtem.Ha már az élelmezést fikázod akkor erről írok neked egy pár sort. Mindig KIVÁLÓ minőségű és mennyiségű ételt kaptam. Ha már idejében elkurtad az egészségedet akkor tartsd be az előírt étkezésedet. Hidd el, hogy csak tisztességesen szeretnének meggyógyítani persze ha akarod! Az ötszöri étkezésedet 560 forintból kell kihoznia a te általad megszólított olimpiai bajnok élelmezésvezetőnek, és kollégáinak. Hídd el nekem igazán matekolnia kell, neki, hogy mindenki igényeit kielégítse. A gyulai éttermed gondolom csak ebédet szállít neked és azt sem 560 forintért. Kérlek ezek után gondold át az írásaidat hisz ezek az emberek kiváló szakemberek és csak a dolgukat végzik. Én csak hálával tartozom nekik ugyanis meggyógyítottak mert engedtem.
Tisztelettel és együttérzéssel egy Betegtársad.
Joga van természetesen bukott órásnak nevezni, megkérdőjelezni oktatásom színvonalasságát, de a többiek mielőtt felkeltem, már válaszoltak. Ha viszont elkúrtam volna az egészségemet, azért engem terhel a felelősség. Nem másokat. Viselem következményeit. Az viszont, hogy egy beteg embert ilyen szinten megalázzon bárki, az a hozzászólót minősíti. Téma lezárva!
Amit viszont nagyon furcsának találok! Valaki éjfélkor teremt le, állítólag saját házassága napján. Nászéjszaka helyett mond el mindennek olyankor, amikor tudja, hogy nyilván alszom. Mire felébredtem, sokan kiálltak már a védelmemben. De az illető úr hallgatásba burkolózott. Igaza volt! Én is mélyen hallgattam volna a helyében. Hogy milyen „ismerőseim” vannak? Én tehetek róla!
De bánt, hogy nekem kellett személyesen magyarázkodnom, olyan jó szándékú emberek előtt, akikről tudom, nem bántottam meg őket. Eszembe sem jutna egyébként!
Azért továbbra is leírom mindennapom, mert tudni illik, mire számíthat az, aki kórházba kerül. Nem öncélúan teszem!
Ma reggel korán kaptam infúziót. Fél hétkor lett bekötve, és egy óra mire lecsepegett. Még jó, hogy eszembe jutott előtte kimenni WC-re. Reggel különösen nem tudom szabályozni anyagcserémet, így jó az előrelátás. Megtudtam azt is, hogy pénteken másként alakul a házirend. Betegek távoznak, új betegek jönnek, így korábban lettem ellátva.
A méltatlan támadás miatt reggelihez nem volt ma kedvem, de megnéztem. Korpás zsemle, kefír, alma volt a reggeli.
Közben persze volt időm gondolkozni. Akaratlanul kerültem ebbe a számomra igazán kényelmetlen helyzetbe. Aki most azt hiszi, parancsra megváltoztatom a véleményemet, és ezután nem fogja írásom híven tükrözni a valóságot, téved. Hízelegni nem fogok. Erről szó sem volt egyébként. Örülnék, ha írásomban a jó szándékot vélnék felfedezni! Bennem meg csak az van. Az, aki minden nap ezzel foglalkozik, valószínű nem fogja soha megtudni azok véleményét, akik kicsit kritikusabban is meg mernek nyilatkozni. Csupán azért, mert érzik az ízeket, azok összhangját.
Nem púder jön! Nem kell semmit jóvátennem! A halfilé mellett, a mai ebéd volt, az ami igazán ízlett a héten. A szárnyas tokány különösen, mert ez volt az első nem pépes jellegű kaja. A leves olyan, amilyen. Tudom, előírás van a fűszerezésre, és hozzá kell szokni az étrend változásához. Én sem sózom hülyére az ételeket.
Szívesebben használok inkább mások által tán kevésbé ismert zöld fűszernövényeket. A mai tokányt el tudtam volna képzelni talán egy csipet majoránnával. A levest is lehetne valamivel varázslatosabbá tenni. Nagyon ellene vagyok az ételízesítőt, így nátrium glutamátot tartalmazó ételeknek. Ezt felesleges pótléknak tartom. Szinte ismeretlenek már a hagyományos fűszernövényeink. A sót nem pótolni, hanem kiváltani kell. Az ételek ízét élvezetesebbé kellene tenni más fűszerekkel. Talán több felkészülési időre lett volna szükség az átálláshoz. Túlságosan hozzá voltunk szokva a „magyaros” ízekhez. Van olyan oldal, ahol úgy ismernek, mint az egészséges étkezés nagykövete. Nyáron például napokig képes vagyok csak salátákon élni. Most is egy jó adag saját kertemből származó Lucullus, és San Marzano paradicsomot hoztam magammal. Ezekkel teszem még élvezetesebbé a reggelimet, vacsorámat. Az uborka is tökéletesen alkalmas erre a célra. Könnyen tárolható hűtés nélkül, és igazi színt visz az étkezésbe. Már leírtam sokszor, az étel látványa, legalább akkora élmény, mint annak az íze.
Nagyon édességellenes vagyok! Sok receptoldalon viszont, csak azokat favorizálják. Mintha minden asztal, kizárólag édességekkel lenne megrakva, és csak azokból lehetne választani. Úgy járhatunk, mint Amerikában! A népesség 1/3 része elhízott, újabb 1/3 túlsúlyos, nem beszélve az ezzel járó cukor, és szív problémákról. Tudom, a meggyes pite helyett salátát nem tehetsz az asztalra, de meg kellene találni a helyes arányt! Ha egy receptoldalon túllihegik az édességeket, maga az olvasó is el fogja hinni, mivel másokat is ez érdekel, engem is az fog. Hamis tények, hamis illúzió.
Valószínű, maguk a tények késztettek arra, hogy tán túlságosan is magyarázkodni kényszerültem. Belekényszerítettek.
És úgy döntöttem, hogy kivételesen nem várom meg a vacsorát. Biztosan ez sem lesz sokkal másabb, mint a hét bármely más napján volt. Ma igaztalanul belém kötött valaki, aki a tegnapi házasságkötése után a nászéjszaka helyett engem becsmérlő levelet hozott nyilvánosságra. Nem kívánok neki semmi rosszat! Ha ebben leli örömét, csak sajnálni tudom. Kívánom, éljen erőben, egészségben sokáig. Ha bűn az, hogy le merem írni az igazat, akkor vállalom! Vállalni is fogom! Nevezzenek akár bűnözőnek!
Valószínű, maguk a tények késztettek arra, hogy tán túlságosan is magyarázkodni kényszerültem. Belekényszerítettek.
És úgy döntöttem, hogy kivételesen nem várom meg a vacsorát. Biztosan ez sem lesz sokkal másabb, mint a hét bármely más napján volt. Ma igaztalanul belém kötött valaki, aki a tegnapi házasságkötése után a nászéjszaka helyett engem becsmérlő levelet hozott nyilvánosságra. Nem kívánok neki semmi rosszat! Ha ebben leli örömét, csak sajnálni tudom. Kívánom, éljen erőben, egészségben sokáig. Ha bűn az, hogy le merem írni az igazat, akkor vállalom! Vállalni is fogom! Nevezzenek akár bűnözőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése