Egy őrült gasztroblogger naplója a sárgaházból 1. nap

2015.09.21. Első nap. Zavar az erőben!

A vártnál nehezebb! A net működik, de az aktiválás sem volt sima partraszállás. A telefonos ügyfélszolgálat közölte, hogy karbantartás miatt csúszik a telepítés. Ez volt a bevonulást megelőző este 23 órakor. Várni kellett, mert mostantól ketyeg az óra. Reggel ötkor keltett kiskutyám, akit most nem küldtem el a büdös jó francba, mert tudtam, idő van. 
7,30-kor jelenés. Emberhegyek a betegfelvételen, de mindenki sorra került. Én tízkor. Kaptam egy ágyat, de nem a főépületben, hanem egy másikban, különálló osztályon. Nejem hált adott Istenkének, hogy nem hallgatott rám, és tolókocsival közlekedtünk. A bottal még mindig botorkálnék! Aztán vissza vizsgálatra, majd újra ide, ahol ki lett jelölve az ágyam. Tehát igazi káosz! Azért nem erre vágytam.

Nejemtől kölcsönkaptam a kisebb méretű netbookját, természetesen kisebb méretű billentyűkkel, más billentyűkiosztással, és nem tudok rajta dolgozni. Amit eddig leírtam bő egy órámba tellett. 2 USB port, az egyikbe az internet stick, másikba az egér. Az egér a hátam mögött a gyűrött takarón, mert máshol nincs hely. A terv becsődölt! Kicsavart testtartással úgy döntöttem feladom.

Lepihentem. Holnap leírom a többit. 

Tegnap reggel, a nagy rohanásban, elfelejtettem enni otthon. Szerencsére a kórház tele van automatákkal amik ontják a szendvicseket. Ha olyan jó lenne a kaja akkor szükség lenne vajon rájuk? Nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, de lenne néhány tippem. 300 jó magyar forint egy ekkora szendvicsért, a hülyének is megéri. Én meg az vagyok! De vajon jutalékot kap-é valaki? Ez itt a nagy kérdés kérem!

De elhatároztam, a kórházi kajákról fogok írni. Tehát lássuk, mi került ma elém. Azt gondoltam a híreknek megfelelően kicsit megreformálódott a kórházi étkezés. HÁT NEM!

Ugyanazt az ehetetlen sárgarépából készített levest kaptam, mint öt éve egy héten keresztül minden nap. Itt nem hallottak még más fagyasztott alapanyagról? Soroljak fel néhányat? Pedig az élelmezés vezető olimpiai bajnok mesterszakács!  De a leves semmit nem változott. Ugyanolyan ehetetlen, mint öt éve volt. Most az első napon ezzel leptek meg. Becsületből megkóstoltam, de inkább túlléptem rajta.

A második, sült pangasius filé volt, mely viszonylag finoman, krumplipürével, és egy nagy csemege uborkával jött. Az uborkát, és a halat megettem. A krumplit nem! Jól nem laktam, de nem is vártam rá. Szobatársaim is számítottak rá, hogy nem lesz éttermi szintű az ellátás, és egyikük jó fél oldalnyi szalonnát hozott magával. A másikuk fogyókúrázni szeretne, és tudja, ennél jobb alkalmat keresve sem találna.

A vacsora, egy szelet párizsi, 1 paprika, és egy nagy szelet kenyér formájában került elém. Csipegettem belőle. Szerencsére otthon leszüreteltük a legszebb paradicsomjaimat, és az már nekem elég.

Vacsora után puhatolóztam. A szobában hárman fekszünk, mindannyian hasonló problémákkal. Én újoncnak számítok. A másik két úr félévente részt vesz egy hasonló infúziókúrán, és egyikük jelentős javulásról számolt be.



Tehát látom a fényt az alagút végén!