2015.09.22. Második nap. Fény az alagút végén.
Jól indult a nap!
Meglátszik, hogy az ismeri igazán a dörgést, aki minden nap benne van a sűrűjében. Meglátta az aranyos gyógytornász küszködésem, és azonmód tudta a megoldást. Kifordította a kisszekrényt, kihajtotta a tálalóasztalt, rá a számítógép, így már az előttem is van, én pedig az ágy széléről tudok írni. Nem kellett szólni, csak egyszerűen segíteni akart.
Praktikus okokból spórolok. A netet csak pár pillanatra kapcsolom be, előtte megszerkesztem az írást Word-ben. Ezért azt sem kísérem figyelemmel, hogy valaki leteremtett a Facebookon. Egyáltalán miért írok a kórházi menüről, ki kíváncsi rá? Nem kell magyarázkodnom! A sok szenzációhajhász hírre, álhírre ki kíváncsi? Én le merem írni, hogy véleményem is van. De ha mindig, mindenki homokba dugja a fejét, nem szól arról, mire számíthat embertársa, az nagy baj! Úgy hívják: közöny.
Tegnap felvillanyozott szobatársam, aki elmondta, hasonlóan járt mint én. Kapott Ő is agyi érgörcsöt, és többedik alkalommal jött már be utólagos infúzió kúrára. Félévente visszajár. Kit érdekelne, ha csak ezen múlna? Gyógyulni jöttem!
Egyébként, ma nem kellett volna korán kelnem, de a szokás hatalma. Most viszont nem tudtam bekapcsolni kedvenc ismeretterjesztő csatornáim egyikét sem, így morfondíroztam. Az a szerencse, hogy az nem hangos. Nem zavartam senkit, és félálomban vártam a reggelit.
Úgy hét óra környékén azt is megkaptam, de előtte a szokásos reggeli állapotfelmérés, saját gyógyszereim bevétele. Meglepően alacsony, 130-as vérnyomással kezdtem a napot, cukrom 5,6, tehát akár normális ember benyomását is kelthetném. A reggeli elég volt, még maradt is belőle.
Jól indult a nap!
Meglátszik, hogy az ismeri igazán a dörgést, aki minden nap benne van a sűrűjében. Meglátta az aranyos gyógytornász küszködésem, és azonmód tudta a megoldást. Kifordította a kisszekrényt, kihajtotta a tálalóasztalt, rá a számítógép, így már az előttem is van, én pedig az ágy széléről tudok írni. Nem kellett szólni, csak egyszerűen segíteni akart.
Praktikus okokból spórolok. A netet csak pár pillanatra kapcsolom be, előtte megszerkesztem az írást Word-ben. Ezért azt sem kísérem figyelemmel, hogy valaki leteremtett a Facebookon. Egyáltalán miért írok a kórházi menüről, ki kíváncsi rá? Nem kell magyarázkodnom! A sok szenzációhajhász hírre, álhírre ki kíváncsi? Én le merem írni, hogy véleményem is van. De ha mindig, mindenki homokba dugja a fejét, nem szól arról, mire számíthat embertársa, az nagy baj! Úgy hívják: közöny.
Tegnap felvillanyozott szobatársam, aki elmondta, hasonlóan járt mint én. Kapott Ő is agyi érgörcsöt, és többedik alkalommal jött már be utólagos infúzió kúrára. Félévente visszajár. Kit érdekelne, ha csak ezen múlna? Gyógyulni jöttem!
Egyébként, ma nem kellett volna korán kelnem, de a szokás hatalma. Most viszont nem tudtam bekapcsolni kedvenc ismeretterjesztő csatornáim egyikét sem, így morfondíroztam. Az a szerencse, hogy az nem hangos. Nem zavartam senkit, és félálomban vártam a reggelit.
Utána édes semmittevés, de én már találtam magamnak elfoglaltságot. Megkaptam infúziómat is, de a beadott szer nevét inkább leírom, mert mindig elfelejtem. Nootropilt kaptam. Utána ágyba hozták a kaját. Ki is mehetnék érte asztalhoz, de még nem érzem annyira erősnek magam. Majd a hétvégén.
Második kórházi ebédem folyékony eleme tarhonyaleves, de a csatolt kép nem adja vissza igazán valós állapotát. Ettem belőle. Elfogadható volt. Néhány szem krumpli, kevés zöldség, és megfelelő mennyiségű pirított tarhonya úszott némi zsíros lében.
Másodikként parajfőzelék jött grillezett sertéshússal, melynek a széle kicsit jobban megpörkölődött a kelleténél. Kenyérrel finom lett volna, de a zöld trutyiból kihalászni baromi nehéz volt. A kanál nem vágta. Ettem már jobbat is!
És itt álljunk meg egy jó polgári szóra! Tudom, keveseket sokkolnak a kajákról szóló képek. Akkor is ez kérem a szörnyű igazság. Én most ezzel szembesülök, akár akarom, akár nem. Nem vártam Michlein csillagos éttermi szintű kaját. De ezt sem! A többit mindenki gondolja hozzá. Nem vagyok valami nagyigényű. De azt joggal várom el, hogy emberként kezeljenek! A konyhán is. Azok pedig különösen, akik kigondolják a menüt. Nincs rá pénz? Sok minden másra van! Közben volt alkalmam pihenni, és végiggondolni bizonyos dolgokat. Hamarosan eljön a vacsora ideje is, és izgatottan várom. Nem bántom én a kórházat, dehogy tenném! A dolgozók, erőn felül teljesítenek, és ma is mutattak ízelítőt belőle, hogy odafigyelnek az emberre.
És jött a meglepi! Nem is akármekkora. Mi van? Talán olvasták kritikámat? Annyi kaját kaptam, hogy alig fért a tányérra! Remélem, nem egyedi eset, de jól esett. Még akkor is, ha megkaptam a holnapi reggelit is, amit félretettem. De minden volt a tányéron. Megettem a túrót a fél korpás zsemlével, (megjegyzem ez már diétás kaja volt, és jól is esett) valamint egy kis házi kiegészítőből összedobtam egy igazi finomságot. Korpás rúd, kolbásszal, paradicsommal. Ma már nyugodtan hajtom hamarosan álomra fejecskémet!
Na jóccakát!
Másodikként parajfőzelék jött grillezett sertéshússal, melynek a széle kicsit jobban megpörkölődött a kelleténél. Kenyérrel finom lett volna, de a zöld trutyiból kihalászni baromi nehéz volt. A kanál nem vágta. Ettem már jobbat is!
És itt álljunk meg egy jó polgári szóra! Tudom, keveseket sokkolnak a kajákról szóló képek. Akkor is ez kérem a szörnyű igazság. Én most ezzel szembesülök, akár akarom, akár nem. Nem vártam Michlein csillagos éttermi szintű kaját. De ezt sem! A többit mindenki gondolja hozzá. Nem vagyok valami nagyigényű. De azt joggal várom el, hogy emberként kezeljenek! A konyhán is. Azok pedig különösen, akik kigondolják a menüt. Nincs rá pénz? Sok minden másra van! Közben volt alkalmam pihenni, és végiggondolni bizonyos dolgokat. Hamarosan eljön a vacsora ideje is, és izgatottan várom. Nem bántom én a kórházat, dehogy tenném! A dolgozók, erőn felül teljesítenek, és ma is mutattak ízelítőt belőle, hogy odafigyelnek az emberre.
Na jóccakát!
Jobbulást kívánok! Nem gusztusos az étel, de fekvő embernek megteszi. Mondjuk nem baj, ha szemnek szépre készítik és esetleg finom is, de ez valóban nem jellemző a kórházi étkekre. Otthon bepótolod.
VálaszTörlés